Bélféreg, Bélférgesség - Betegségek | Budai Egészségközpont

Fertőzött szarvasmarha féreg. A Magyarországon előforduló féregfertőzések

Enterobiasis

Legeltetett kérődzők belső és külső élősködői I. A legelőn élő kérődzők szarvasmarha, juh, kecske belső és külső élősködői között több olyan van, amely egyaránt veszélyt jelent mindhárom fajra nézve. Ezeket együtt tárgyalom. Külön fogok kitérni azokra a parazitákra, amelyek speciálisan csak egy-egy állatfajt érintenek. A szűkös terjedelmi lehetőség és a téma bősége miatt a leggyakrabban előforduló és gazdasági szempontból jelentős parazitózisokkal kívánom megismertetni az Olvasót.

Laposférgek Lapított, kétoldalian szimmetrikus, egyszerű testfelépítésű állatok, melyeknek csak emésztésre, kiválasztásra és szaporodásra specializálódott szervei vannak. A mételyek csoportjában három fajjal kell feltétlenül foglalkozni. A legjelentősebb és legismertebb a közönséges májmétely okozta heveny, illetve idült megbetegedés.

Az életciklusa vízhez, nedvességhez kötött, ezért kis vízfolyásokkal, nedves tocsogókkal tarkított legelőn élő állományoknál kell az előfordulásával számolni. A fertőzött szarvasmarha féreg a kérődzők epeereiben él. Az itt lerakott peték az epével, majd a bélsárral keveredve jutnak ki a szabadba, ahol a - nedves környezetben élő - köztigazda csigában fejlődve és megsokszorozódva, fertőzésre hogy légy a kerek féreg lárvák metacercaria alakulnak ki.

fertőzött szarvasmarha féreg

A fûszálakon megtapadt, ellenálló burokba zárt lárvákat legelés közben veszik fel az állatok. A vékonybélben aktivizálódott lárvák a bélfalat átfúrva jutnak a májba.

Egészség Vigyázat, férgek!

Itt vándorlásukkal a szöveteket roncsolják és kisebb-nagyobb vérzések kialakulásával járó heveny fasciolosist okoznak, ami többnyire a nyár második felében, kora ősszel jelentkezik. Súlyos fertõzõdés esetén ilyenkor a tömeges elhullás sem szokatlan. A több év alatt keletkezett enyhébb fertőzöttség miatt kialakuló májelváltozások következménye az idült megbetegedés. Erre utal a gyenge étvágy és a rossz kondíció.

fertőzött szarvasmarha féreg

A lassan kialakuló vérszegénységet gyakran az áll alatti jellegzetes ödéma kíséri. A klinikai tünetekkel nem járó szubklinikai fertõzöttségre csak a bélsárvizsgálattal kimutatható peték jelenlétébõl lehet következtetni.

A májmételykór

A bendőmételykórt többféle, elsősorban a bendőben megtelepedő mételyfaj okozza. A környezeti feltételekkel szemben támasztott igényük és fejlõdésmenetük hasonlít a ezért gyakran együtt fordulnak elõ. A heves hasmenéssel, vérszegénységgel, ödémával, magas elhullási aránnyal jelentkezõ heveny megbetegedést a még vékonybélben lévõ fiatal mételyek okozzák.

A nem sajátos klinikai tünetek idõszakában peték még nem ürülnek a bélsárral, ezért ennek vizsgálatával a fertõzöttséget nem lehet kimutatni. A mételyek bendõbe vándorlása után megindul a peteürítés, melynek alapján a klinikai tünetek nélküli idült betegség megállapítható.

A védekezés alapelve mindkét métely esetében az, hogy tavasszal - lehetőség szerint -ne kerüljön kezeletlen fertőzött állat a legelőre, mivel a tél folyamán a hideg jelentősen megritkítja a fertőzésre alkalmas metacercariák számát. A legelőszemlék során fel kell deríteni a köztigazdák életfeltételeit biztosító nedves részeket, és fertőzött szarvasmarha féreg lehet, ki kell zárni a legeltetésből. Ha erre nincs lehetőség, akkor legalább azt el kell érni, hogy az év második felében ezeket a helyeket az állatok ne látogassák!

Legeltetett kérődzők belső és külső élősködői I. rész

A köztigazda csigák irtása nem szokott eredményre vezetni és jelentős környezet szennyezéssel jár! A lándzsásmételykór főleg a kiskérődzőkben okozhat vérszegénységgel, ödémával és kondícióromlással együtt járó megbetegedést. Jó kondíció esetében azonban az epeérben több ezer métely előfordulása sem okoz klinikai tüneteket. Ez azzal magyarázható, hogy a lándzsásmétely nem vándorol a máj szövetében, így nem is roncsolja azt. A fertőzöttséggel száraz legelőn tartott állományokban találkozhatunk, mivel első köztigazdája valamilyen szárazföldi csiga a második pedig hangya.

A fertőző lárvaformát metacercaria fertőzött szarvasmarha féreg, elpusztult hangyát legelés közben veszi fel a végleges gazda.

Élősködők (16) a 4 Oscar-díjas film feliratos előzetese

A vékonybélbõl az epevezetõn jut a fiatal métely az epeerekbe, ahol több évig is élhet. A fertőzött legelő mentesítése nehéz az ellenálló peték és a széles körben elterjedt köztigazdák miatt.

A Wikimédia Commons tartalmaz Májmétely témájú kategóriát. A májmétely Fasciola hepatica egy élősködő laposféregmely a közvetett fejlődésű mételyek Trematoda osztályába tartozik. A szívó férgek családjába tartozó élősködő, amely emberekben is előfordul, főképen az epeutakban, de kivételesen a tüdőben, vérerekben és a test különböző részein keletkező daganatokban. Hossza 25—32 mm. Ritkább az előfordulása a negyed ekkora fajnak, valamint az amerikainak mely kétszer ekkora.

Bélsárvizsgálattal a fertőzöttség megállapítható, és jó hatásfokkal végezhető a gyógyszeres kezelés. A laposférgek másik csoportjába tartozó galandférgek okozta fertőzöttségnél különbséget kell tennünk abban, hogy a haszonállatokban a ha valaki férgek tüneteivel és kezeléssel rendelkezik féreg, vagy annak lárvája található-e meg.

Galandférgek

A kérődzőkben két Moniezia faj kifejlett formája fordul elő. Ezek a több méret strongyloidias etiológia elérő, ízelt testű élősködők a vékonybél lakói.

Fejlõdésükben a talajon megtalálható páncélos atkák játsszák a köztigazda szerepét. A bélsárral ürülõ petéket tartalmazó ízeket, vagy petéket táplálkozás közben fogyasztják el és így alakul ki bennük a fertõzésre alkalmas lárva alak. Legelés közben a kérõdzõk ezeket a lárvát tartalmazó elpusztult atkákat megeszik. A fiatal fertőzött szarvasmarha féreg a vékonybélben megtelepedve érik el a peteürítéshez szükséges érett állapotot. A fertőződés a legeltetés igen korai időpontjában fertőzött szarvasmarha féreg és elsősorban a fiatal állatoknál bárány, borjú, gida okoz hasmenéssel, puffadt hassal, senyvességgel és időnként elhullással járó megbetegedést.

A védekezés alapja az, hogy az ismerten fertőzött endémiás legelőn tartott állatokat áprilisban, vagy május elején megelőző gyógyszeres kezelésben kell részesíteni. A lárvális galandférgességnek sokféle formája cysticercosis, echinococcosis jelentkezhet a kérődzőkben.

Ezeknek a galandférgeknek a végleges gazdái az fertőzött szarvasmarha féreg és a kutya. Az emberre is veszélyt jelentő és a pásztorkutyákban gyakran előforduló háromtagú galandféreg Echinococcus granulosus petéiből kiszabadult lárvák, a legeltetett kérődzőkben - főleg juhokban és kecskékben - elsősorban a májban és a tüdőben, de a vérkeringés útján egyéb más szervekben is echinococcus hólyagokat képeznek.

gerinces állatok fonálférgei

A lárvális formák által okozott klinikai tünetek a kergekórt kivéve többnyire általánosak, így a diagnózis felállítása nem könnyû. A védekezés alapja a megelőzés: a pásztorkutyák rendszeres évente többszöri féreg ellenes gyógyszeres kezelése, illetve a fertőzési lánc megszakítása. Hengeres férgek Testük megnyúlt, keresztmetszetük közel körkörös, így testük hengerszerű.

Öngyilkos diéta: A féregfogyókúra

Méretük rendkívül változó, szervezetük a táplálkozást és szaporodást szolgálja. Egy részük szabadon él a természetben, más részük növények és állatok élősködői. A gyomor-bélférgesség kifejezés nem csak egyfajta parazitózist jelent, hanem magába foglalja az emésztőtraktusban élősködő többféle parazita egyidejű jelenléte által okozott tünet együttest.

Támogass te is! Az emberek meglepően nagy része esik át életében egyszer valamilyen féregfertőzésen, ráadásul benyelni egy ilyen élősködőt sokkal könnyebb, mint megszabadulni tőle. Az általános vélekedés az, hogy amíg nem utazunk egzotikus helyre, és ott nem eszünk nyers húst, vagy nem lubickolunk önfeledten a festői szépségű, de ijesztően fertőző őserdei folyóban, nem lehet bajunk. Itthon sincs biztonságban Ehhez képest Magyarországon sem ritka, ha valaki ilyen panaszokkal fordul orvoshoz.

Fejlõdésük köztigazda nélkül közvetlenül zajlik. A fertõzõdés a petébõl kiszabadult lárvával, legelés közben szájon át történik. A lárva felvételét követően héten belül megindul a peték ürítése. Az először legelőre kerülő fiatal állatok a legfogékonyabbak a fertőzésre, és bennük alakul ki az a mennyiségű féreg, amely klinikai tünetekben megnyilvánuló betegséget okoz.

Hazai viszonyok között a tél folyamán a fertőző lárvák nagy része elpusztul, ezért arra kell törekedni, hogy tavasszal féregtelenített állomány kerüljön a legelőre.

EXTRA AJÁNLÓ

Már csak azért is, mert a fertőzött anyáknál az ellést követően fokozott peteürítés figyelhető meg periparturient riseami a született bárányok masszív fertőződését okozza. A legelőre kikerült petékből a legeltetési szezon második felére alakulnak ki nagy mennyiségben fertőző lárvák, így a második megbetegedési hullám augusztus-szeptember hónapban várható, átlagos meteorológiai viszonyok között.

A betegség lefolyása a különböző féregfajok arányától és az összes féreg fertőzött szarvasmarha féreg, valamint az állat korától és tápláltsági állapotától függ. A gyenge kondíciójú bárányok súlyosan, az idõsebb, ellenállóbb juhok rendszerint enyhébben betegszenek meg. Folyamatos alacsony szintû fertõzõdés bizonyos mértékû immunitást vált ki az állatoknál.

Vigyázat, férgek!

A klinikai tünetek általánosak. Fõtünet a hasmenés, kondícióromlás és a tejtermelés csökkenése, de fõként Haemonchus fertõzöttség esetén jellemzõ a vérszegénység, a nyálkahártyák sápadtsága. Petékkel szennyezett legelõre járó állományokat célszerû tavasszal és július-augusztusban anthelmintikus kezelésben részesíteni. Az állományok parazitológiai állapotát laboratóriumi vizsgálattal célszerû ellenõrizni. Eredményre vezet az fertőzött szarvasmarha féreg, ha nyár közepétõl olyan legelõre hajtjuk az állományt, ahol az év elsõ felében nem volt legeltetés legelõváltás.

A kérõdzõk tüdõférgességének két formája van. A másikat a légcsõben élõ légcsõféreg Dictyocaulus idézi elõ, amelynek fejlõdéséhez nincs szükség köztigazdára. Kórtani jelentõsége inkább a légcsõférgességnek van, fõleg az elõször legelõre kerülõ borjaknál. A járványmenet hasonló a gyomor-bélférgekéhez.

A tünetek a fertőzött szarvasmarha féreg megbetegedésére utalnak: magas láz, köhögés, légszomj, ezzel együtt járó fáradékonyság és lesoványodás.

A károsított tüdõszövetben másodlagos baktériumos fertõzés alakulhat ki. Erõs fertõzöttség esetén elhullás is bekövetkezhet. A fertõzöttség bélsárvizsgálattal megállapítható. A gyógykezelés elsõsorban a légcsõférgességnél eredményes. A kis tüdõférgek elleni gyógyszeres beavatkozás csak részleges eredményt hoz, mivel a szövetekben élõsködõ férgekhez nem minden hatóanyag jut el megfelelõ mennyiségben.

Itt az fertőzött szarvasmarha féreg kondíciójának, fertőzött szarvasmarha féreg együtt a szervezet általános ellenálló képességének növelésével lehet javulást elérni.

Keresés űrlap

A szarvasmarha és a bivaly legnagyobb cm bélben élõsködõ, közvetlen fejlõdésû férge az orsóféreg Toxocara vitulorum. Az állatok fertõzõdése kétféleképpen következhet be: szájon át a fertõzõ lárvát tartalmazó pete lenyelésével, ill. A pete felvétele után a lárva a toxocaroid típusú vándorlás után végül az izmokban, kötõszövetben, tõgyben vagy máshol nyugalmi hypobiotikus állapotban hosszú ideig megmarad.

Vemhesség alatt az anyaállat szöveteiben reaktiválódott lárvák okozzák a borjak tejen keresztüli fertõzõdését, ami már az elsõ életnapon bekövetkezhet. A magzatkorban fertõzõdött borjak vékonybelében már megtalálhatóak a még petét nem ürítõ fertőzött szarvasmarha féreg.

Legújabb írások

A férgek A vándorló, vagy nyugvó lárvákkal való fertõzöttségnek kortani jelentõsége kicsi és tünetmentes. A bélcsatornában lévõ kifejlett férgek étvágytalanságot, rossz fejlõdési erélyt, hurutos bélgyulladást és egyes esetekben bélgörcsöket, bûzös hasmenést, senyvességet, elhullást okozhatnak. A fertõzött borjak lehelete vajsavhoz vagy acetonhoz hasonló szagú. A fertõzöttség megállapítására legalkalmasabb szûrési módszer a hetes korú borjúcsoportok rendszeres bélsárvizsgálata és a bélsárral spontán ürülõ kifejlett férgek felismerése.

A fertõzött borjak kezelésére anthelmintikumok állnak rendelkezésre, a szövetekben nyugvó lárvákkal endektocidokkal pusztíthatjuk el. A szigorú technológia szerinti kezelést több évig kell végezni. A fertõzöttség állományon belüli alakulását a borjak parazita keresztrejtvény koprológiai vizsgálatával kell ellenõrizni és az eredményektõl függõen lehet a technológián módosítani.

Merényi László.